Dr. Bakó Boglárka

Csobánkai Tanoda és Csodaműhely Egyesület

Dr. Bakó Boglárka, kulturális antropológus, az ELTE, TáTK, Kulturális Antropológia Tanszék adjunktusa. 2004 óta dolgozik roma/cigány közösségekben. Először egy romániai kelderás cigány közösségben végzett fél éves terepmunkát (2004-2005), interetnikus együttélést, előítéleteket és roma női szerepeket kutatott. 2008-2009-ben egy székelyföldi településen, Felsőrákoson, romungro cigányok között kutatott, témája a cigányokkal szembeni előítéletek, sztereotípiák voltak. 2006 óta folyamatosan dolgozik a csobánkai kárpáti cigány közösségben, témája a közösség munkavállalása, a romák elleni előítéletek és a sztereotípiák közösségbeli értelmezési rendszere. A Csobánkai Csepp Tanoda alapítója, önkéntes koordinátora és mentora, valamint a tanoda támogatására létrejött Csodaműhely Egyesület elnöke. (English below)

 

Védőháló – a kirekesztettségből való kitörés lehetőségei

Bakó Boglárka, Horlai Sára

Csobánkai Csepp Tanoda, Csodaműhely Egyesület

2014–re hosszas folyamat eredményeképpen a Csobánkai Petőfi Sándor Általános Iskola szegregálódott, az iskolába járó gyerekek a legszegényebb, zömében cigány származású családok gyermekeiből kerültek ki. 2014-ben a megyei Klebelsberg Intézményfenntartó Központ úgy döntött, hogy az iskolát bezárja, hiszen 35 gyerekkel nem tartható fenn oktatási intézmény Magyarországon. Döntésük szerint a gyerekeket a szomszéd település három iskolájában fogják elhelyezni, osztályonként egy-két gyereket. A szomszéd településen élők kezdetben aláírásokat gyűjtöttek, később falusi fórumot szerveztek, majd politikai pártok segítségét kérték abban, hogy ezt megakadályozzák. 2014 szeptemberében a szomszéd település „sikeres” tiltakozásának eredményeképpen a helyi iskolát újra megnyitották. A korábbi tanárokkal és diákokkal újra nyitott iskolában az oktatás színvonala alacsony volt, az iskolai szabályokat sem a tanárok, sem a diákok nem tartották be következetesen, egyfajta anómia alakult ki. A 2015/16-os tanév végén a kis tanuló létszámmal, szegregáltan működő általános iskolát a KLIK ismét bezáratta. Az iskolabezárás azonban nem egy előkészített folyamat részeként realizálódott, a döntés váratlanul érintette mind az iskola tanárait, az odajáró diákokat és családjaikat, a helyi tanoda munkatársait, valamint az esetleges befogadó iskolákat. A szomszéd településen mindez újabb tiltakozáshullámot indított el. Ennek eredményeképpen a csobánkai hátrányos helyzetű gyerekeket a távolabbi nagyváros, Szentendre iskoláiba helyezték el. Új iskoláikban – kis kivétellel – az első évük kudarcokkal teli volt, pedagógusaik, tanodás mentoraik és saját igyekezetük ellenére több tárgyból buktak a szegregált iskolában hármas-négyes-ötös tanulók. Előadásunkban az iskolabezárás nyomán kialakult deszegregációs folyamat tapasztalatait elemezzük, valamint kísérletet teszünk konkrét javaslatok megfogalmazására is. A csobánkai hátrányos helyzetű tanodás gyerekek iskolai beilleszkedésének bemutatásán keresztül arra keressük a választ, hogy mennyire lehet sikeres egy iskolai deszegregáció, kiemelt figyelmet fordítva a tanodai mentor rendszer a folyamatban betöltött szerepére. Bemutatjuk, hogy egy „Segítő Civil Háló” felállítása milyen módon teremtene lehetőséget a hátrányos helyzetű gyerekek sikeres iskolai integrációjában. (English below)

— IN ENGLISH —

She is assistant professor at the Department of Cultural Anthropology, Faculty of Social Sciences, Eotvos Lorand University. Since 2004 she’s been working with Roma communities. For half a year (2004-2005) she was conducting fieldwork at a Kelderas Roma community in Romania, where she was focusing on the topics of interethnic cohabitation, prejudice and women’s roles in the community. From 2008 to 2009, she was conducting research on the prejudices and stereotypes towards Roma people at Felsőrákos, in a Romungro Roma community. Since 2006 she is working with the Karpatian Roma community at Csobánka, inquiring about the work ethics in the community as well as their interpretation of prejudice and stereotypes. She is a founding member, coordinator and mentor at the “Csepp” Afterschool at Csobánka and she is head of the Csodaműhely Association,which was founded with the aim to support the afterschool.

”Safety net”– possibilities to break out of exclusion –

Bakó Boglárka, Horlai Sára

Csepp Afterschool at Csobánka, Csodaműhely Association

The Petőfi Sándor Primary School at Csobánka was becoming gradually segregated in the past decades. The pupils attending the school in recent years were coming from impoverished, mostly Roma families. In 2014, the local authorities decided to close the school, as it is against the law to maintain a school with only 35 students in Hungary. What they had in mind, was to enroll the students in the three elementary schools of the neighboring settlement, 1-2 students per class. Residents of the settlement began to collect signatures, then organized a panel discussion and were seeking the help of political parties to challenge this decision. The protest was successful, in September the school reopened its doors. The teacher and the student body of the school remained the same, the quality of education was low and regulations were often ignored by both parties, which lead to a state of anomy in the school.

At the end of the 2015/16 school year, the school was closed for good by the authorities. However, this action was not preceded by a deliberate process, it came out of the blue for all the affected actors: the teachers and the pupils of the school, the parents and families, the afterschool staff and the host schools. The above-mentioned protest at the neighboring town heated up again, at the end, the schools of a larger town bit further away received the students. In their new schools, most of the pupils had a very difficult year, despite of their struggle and the support of their teachers and their mentors at the afterschool. Most of them failed some subjects even though they had average grades in their former school.

In our presentation, we will analyze the process of school desegregation at Csobánka, and we intend to make suggestions based on our experiences. By introducing the stories of school integration of disadvantaged students, we seek answers to the question to what extent school desegregation can be successful. Throughout our analysis, we will put a special emphasis on how the mentoring system, developed in the Afterschool at Csobánka, affected this process. At the end, we will discuss what role a Civil Support Network can play in the successful school integration of disadvantaged students.