Dr. Hegedűs Judit

NKE – Rendészettudományi Kar, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Hegedűs Judit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Magatartástudományi és Módszertani Tanszékének vezetője és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója. Pedagógia és történelem szakon végzett, majd egyetemi oktatói munkája mellett bántalmazott és bűnelkövető gyermekekkel foglalkozik zárt intézetekben. Nevéhez fűződik az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karon a család- és gyermekvédő tanári mesterszak kidolgozása, irányítása. Kutatási területe a kriminálpedagógia, a gyermekvédelem, a gyermekkor-történet. Doktori disszertációját a javítóintézetben élő fiatalokról írta. (English below)

 

Korai iskolaelhagyás – kriminalitás – megoldási lehetőségek az oktatás szemszögéből

Dr. Hegedűs Judit

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar – ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Előadásom célja, hogy egy rövid helyzetképet adjak a kriminalitás és a korai iskolaelhagyás közti egymásra hatásról, majd kitérek azokra a megoldási lehetőségekre, melyet az alternatív pedagógia adhat e problémakör megoldása érdekében.

A kriminalitás (főleg a fiatalkorúakét) okait vizsgálva a család mellett az iskola felelősségéről is szólni kell, mivel a bűnözés gyakoriságát az iskolai végzettség is befolyásolja. Nem mindegy, hogy milyen élményeket szerzett az adott személy az iskolában, hiszen ezek nagyban befolyásolják azt, hogy mennyire lesz motivált a tanulás iránt, milyen attitűddel fordul az iskola, a társadalom felé. Világszerte elmondható, hogy az iskolázottsági szint és a bűnelkövetés között szoros kapcsolat mutatható ki (v.ö.. Weerman – Bijleveled, 2014, Jersor et al, 2008). Itt két szélsőséges csoportot szükséges megkülönböztetni: a fehérgalléros bűnözés jelenléte a magasan kvalifikált személyek között jellemző, akik rendszerint felsőfokú képzettséggel rendelkeznek. Ettől jóval magasabb az aluliskolázottak (az alapfokú képzést be nem fejezettek, vagy maximum azt elvégzettek) aránya mind a fiatalkorúak, mind pedig a felnőttkorúak tekintetében.

Érdekes kérdésként merül fel, hogy az alacsony iskolázottság-e az oka a bűnelkövetésnek, vagy inkább a bűnelkövetésük miatt lettek aluliskolázottak az adott személyek (Jersor, 1991, Jersor et all, 1998 idézi Weerman – Bijleveled, 2014)? Úgy gondolom, hogy ez a két terület nagyon szorosan összekapcsolódik: a fiatalkorú bűnelkövetőknél jól megfigyelhető, hogy inkább a kriminalizálódott csoportokba való bekerülésük okozta az iskolai lemorzsolódásukat, míg a felnőttkorúaknál az alacsony iskolázottságból adódó munkanélküliség is hozzájárult bűncselekményük elkövetéséhez.

Jól megfigyelhető, hogyha a bűnelkövető alacsony szocioökonómiai státuszú családból származott, rendszerint – gyakran spontán – szegregált iskolában folytatta tanulmányait. Ezek az iskolák rendszerint nem rendelkeztek megfelelő infrastruktúrával, nem volt megtartó erejük, szociális funkcióikat nem tudták ellátni, így a fiatalok otthonról hozott hátrányait az iskolának nem sikerült csökkenteni, sőt inkább erősítette ezeket, s ezzel is közvetve elősegítette a fiatal kriminalizálódását. Az oktatásügy akarva-akaratlanul a társadalmi egyenlőtlenségeket erősíti fel. Az iskolarendszer szelektivitása, a tanulók közötti egyenlőtlenségek növekedése, a közoktatás hátránykezelési stratégiáinak kidolgozatlansága és ebből adódó iskolai lemorzsolódás hozzájárul a kriminalizálódáshoz. Az iskolai esélyegyenlőtlenségek csökkentése nem egyszerű feladat, erre már évtizedek óta többféle kísérlet történt. Hazánk is szembesült – a rendszerváltás óta egyre erőteljesebben – a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőtlenségével.

Milyen válaszai vannak a magyar iskolarendszernek a korai iskolaelhagyás kezelésére?  A sok-sok megújulást szorgalmazó törekvés közül leginkább kiemelendők Magyarországon működő jelenkori alternatív iskolák, melyek között  megtalálhatjuk a második esély iskoláit, melyek azt tűzték ki célul, hogy megpróbálják elősegíteni a szociálisan hátrányos és veszélyeztetett helyzetben élő csoportok integrációját, illetve reintegrációját. (English below)

 

— IN ENGLISH —

 

Dr Judit Hegedűs is head of the Department of Behavioural Sciences and Law Enforcement at the National University of Public Service and an assistant professor at the Faculty of Education and Psychology at Eötvös Loránd University. After receiving her MA degree in Pedagogy and History, she began her work as a university lecturer, and, at the same time, started to deal with abused children and juvenile delinquents in closed institutions. At the Faculty of Education and Psychology, Eötvös Loránd University, it was she who established and managed the Masters course Family and Child Protection intended for teachers. Her fields of research are criminal pedagogy, child protection, and childhood history. She wrote her PhD thesis on young people living in detention centres.

 

Early school leaving and criminality – possible solutions from the viewpoint of education

Dr Judit Hegedűs

National University of Public Service, Faculty of Law Enforcement – Eötvös Loránd University, Faculty of Education and Psychology 

The aim of my lecture is to provide a brief report on the interrelationship between criminality and early school leaving, then cover some of the possible solutions that alternative pedagogy can offer in this respect.

When studying the causes of criminality (especially juvenile criminality), the responsibility of the school must also be mentioned alongside the responsibility of the family, since the frequency of crime is also influenced by educational attainment. The experience someone has received at school is not unimportant because it is this experience that determines the person’s motivation towards learning and his/her attitude to school and society. It can be stated that there is a strong relationship between educational attainment and crime all over the world (see Weerman – Bijleveled, 2014, Jersor et al, 2008). Here two extreme groups are to be distinguished: white collar crimes are characteristic of highly qualified workers who usually have a university degree. However, the proportion of undereducated persons (those who failed to finish elementary education or stopped at that level) is much greater amongst both juveniles and adults.

An intriguing question arises: is the low level of education the reason for committing crimes or is it the other way round: has committing crimes caused these people to stay undereducated (Jersor, 1991, Jersor et all, 1998 cited in Weerman – Bijleveled, 2014)? I believe that these two areas are closely intertwined: with juvenile criminals, it is often seen that getting into criminalised groups results in dropping out of school, while in the case of adults, unemployment resulting from low education also contributed to becoming criminals.

It can be observed that when the criminal came from a family with low socio-economic status, he/she pursued his/her education – often spontaneously – in a segregated school. These school were not equipped with proper infrastructure, lacked retaining force, and could not perform their social functions, which meant that instead of reducing the disadvantages brought from home, schools even reinforced them, and in this way indirectly contributed to these young people’s criminalisation. Though unintentionally, the present educational system increases social inequalities. The selectivity of the school system, the increasing inequalities among students, the not fully developed disadvantage management strategy in the public education sector and the resulting school dropout all contribute to criminalisation. Addressing unequal opportunities at school is not an easy task, but several attempts have been made in the last few decades in Hungary in this respect. Especially since the change of regime in 1989, Hungary has had to face the fact that disadvantaged children lack equal opportunities.

How does the Hungarian educational system react to early school leaving? Amongst the many attempts fostering renewal, one must mention the modern alternative schools that operate in Hungary, including Second Chance Schools, which wish to facilitate the integration or reintegration of groups living in socially disadvantaged and at-risk conditions.